Magyarországon ma nem olyan könnyű munkahelyet találni. Én magam is keresgélek. Voltam próba napon, számos interjún és végre eljött a nagy nap, hogy kezdjek az új munkahelyemen. Természetesen a cég nevét és elhelyezkedését nem fogom leírni, mert abszolút nem ezen van a hangsúly.
Nyilván minden munkavállalónak megvannak a vágyai arra vonatkozólag, hogy milyen munkahelyet szeretne magának. A fejekben egy olyan hely van jelen, ahol családias valamennyire – mert teljesen nem lehet úgyse – a környezet, a kollégák segítőkészek és közvetlenek és már az első nap jó benyomást tesznek. Persze az új munkahely is majdnem olyan, mint egy friss párkapcsolat. Mindenki bemutatja magát valamilyen formában és természetesen mindenki igyekszik a szebbik orcáját mutatni. A baj ott kezdődik, ha valamelyik fél túlságosan is kifényezte a szebbik arcát. Nos, azt hiszem én pontosan így jártam.
Nagyon jól megfogalmazott, nem szokványos állás hirdetésbe futottam bele nem régiben. Nagyon megtetszett, hogy nem egy megszokott hirdetést olvasok. Már- már üdítő volt. Úgy gondoltam, hogy ha ilyen jól megfogalmazták a dolgot és még a feltételek is jók, akkor rossz helyre nem kerülhetek. Boldogan fogadtam a hívást az állás interjú után, hogy felvettek és kezdhetek. Nem vagyok izgulós típus, de vannak természetesen elképzeléseim.
Kép forrása: pexels.com
Megérkezésemkor még várnom kellett, mert az illetékes kolléga, akihez elsőre hivatalos voltam még nem érkezett meg. Minden ment a maga módja és rendje szerint. Megérkeztem munka végzésem helyére, ahol elég kényelmetlenül kezdtem el magam érezni. Ugyanis, amikor a kolléga már-már nyíltan közli, hogy élni nincs kedve, nemhogy engem tanítani, na az elsőre elég lehangoló tud lenni. A nyugalmam és a kíváncsiságom egyre jobban csapott át kétségbeesésbe, kellemetlen és menekülés érzésbe. Természetesen egy újonnan érkező sem várja, hogy körbe ugrálják, de itt érezhető volt, hogy már a sokadik új vagyok és nem csak most. Később derült ki, hogy egyetlen emberen kívül – és azon, aki most távozni készül – mindenki szinte új a csapatban. Itt rajzolódott ki számomra, hogy 8 nap alatt kell minden tudást beszereznem, mert a vak vezet világtalant szituációba fogok csöppenni, ha a munkámmal egyedül maradok. Úgy gondolom, hogy minden új ember megérdemli a kellő betanítást és fogadtatást. Hiszen az első benyomás mindegyik félnek nagyon fontos az első napon.
Ahogyan telt a nap úgy bújtak ki a szögek a zsákból és kezdett egy olyan kép festődni, ami távol állt a hirdetésben írtakról. Úgy éreztem magam, mint egy kis nyomorult állat, aki ráharapott a számára kihelyezett mézes csalétekre, ami a harapás után egyből keserű lett. Én magam is tanítottam be embereket és engem is tanítottak már be, így mindkét félről van tapasztalatom. Csupán, ha magamból indulok ki betanítás téren, akkor is az volt az első, hogy a munkát megszerettessem azzal, aki utánam érkezik. Nem akartam, hogy azt érezze, hogy csak mert számomra nem volt jó valami, az még neki is rossz lehet. Próbáltam a saját útjára terelni mindenkit, hogy maga tapasztalja meg a dolgokat.
Kép forrása: pexels.com
A nap közepén a rengeteg egy helyben üléstől már éreztem, hogy bedagad a lábam. Kezdtem éhes lenni, de hát nem tudtam mikor szoktak ebéd szünetet tartani és, amit a legjobban nem tudtam, hogy hol van az étkező. Szédülni kezdtem és már fájt a fejem is. Szinte már feleslegesnek éreztem magam, mert nem voltam úgy bevonva igazán semmibe. Mint egy megtűrt lélek ültem egész nap és próbáltam a szememmel és az agyammal rögzíteni a napi rutint. Nos, a rutint sehol nem láttam. Ment a nap a maga medrében, néhol információkat csöpögtetve a fejembe. Hiába vettem elő füzetet és tollat, érintetlenül maradtak a nap folyamán.
Keserű száj ízzel értem haza. Igazából már a nap utolsó perceiben azt éreztem, hogy minél távolabb akarok lenni ettől a helytől. Öröm és megnyugvás volt, amikor végre haza értem. Adni akartam még egy esélyt a helynek a következő napon, de a kocsiban az úton rájöttem, hogy ott, ahova már második nap semmi kedvem nincsen menni, nekem nincs helyem. Ismerem magam és tudom, hogy ha az első benyomás nagyon negatív a számomra, akkor mindegy mi van nem fogom jól érezni magam.
Ne értsen senki félre! Engem egy multi nagyon kinevelt és bírom, szeretem a pörgős munkát. Isteni csapatban dolgoztam. Megvoltak a súrlódások, a pocsék napok, de ettől még szerettem dolgozni járni. Itt viszont éreztem, hogy semmi nem klappol és nem akartam több szöget! Így a mai napon csak azért fáradtam be, hogy közöljem: Auf Widersehen!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: